A „Mi” sikerei: Simris
A napenergiás hűtő és napenergiás tűzhely települése: Simris és az összetartás története
Vett már részt valaha ún. bymötén? Ha még nem, nem tudja, mit hagy ki. A bymöte tipikus falusi összejövetel Svédországban, ahol a lakosok barátságos légkörben találkoznak, és megvitatják, mi fontos számukra és a közösség számára. Tehát, egy délután Patrik, Karin, Annika és Helen egy gyertyafénnyel megvilágított, finom süteménnyel és kávéval megterített, hangulatos asztal mellett találkoztak, hogy megbeszéljék, miként lehetne falujukat, Simrist teljesen fenntartható módon ellátni elektromos árammal. Igaz, hogy az energia nem olyan kérdés, amely gyakran felmerül egy falusi összejövetelen, de Simris, a Svédország déli részén, a tenger mellett található kis falu nem szokványos település.
Egy évvel korábban szintén egy asztal mellett találkozott 15 különféle üzleti háttérrel rendelkező szakértő, bár a simirisinél kevésbé hangulatos környezetben, az E.ON malmői fióktelepén. Feladatuk az volt, hogy elindítsanak egy olyan, jövőbe mutató megújuló-energia-projektet, amely a maga nemében páratlan.
Eszközük: egy rendkívül motivált csapat a megújuló energia területén szerzett tapasztalattal. Ugródeszkájuk: egy egyszerű PowerPoint diasorozat. Céljuk: Simris. A találkozón Luis Arturo Hernández, a decentralizált energiarendszerekért felelős üzletág vezetője is jelen volt. Akkoriban az volt a feladata, hogy olyan beszállítókat keressen a világ minden tájáról, akik képesek lehetnek egy egyedülálló, önellátó rendszert építeni, amilyet még soha senki nem tervezett meg úgy, hogy az megfelelt volna az E.ON elképzeléseinek. „Célunk az volt, hogy bebizonyítsuk, a 100%-ban megújuló energiát használó, önellátó falu reálisabb ötlet, mint bárki gondolná.” Persze ezt könnyebb volt mondani, mint megvalósítani.
Nap, szél és a sok-sok lelkesedés
2015-ben már mindenki számára egyértelmű volt, hogy küszöbön áll az energetikai átalakulás. Az E.ON úgy képzelte, a jövőbeli energiarendszerek 100%-ban megújulók lesznek, helyben állítanak majd elő energiát, valamint olyan elkötelezett üzemeltetőik lesznek, akik folyamatosan kapcsolatban vannak az ellátórendszerrel. A vállalat ezeket az elképzeléseket akarta valóra váltani Simrisben. A falu Svédország egyik legszelesebb és legnaposabb régiójában található. Már akkoriban is volt ott egy szélerőmű és egy napenergiapark, és a helyi önkormányzat is nyitott volt további beruházásokra. Az áramszolgáltató vállalatot azonban a lakosság lelkesedése győzte meg arról, hogy itt indítsa el a programot, ugyanis a helybéliek szívesen vállalták, hogy saját maguknak termeljék az energiát.
„Ezen a kihívásokkal teli úton mindenki támogatására szükségünk volt”
A lakosok támogató hozzáállása semmiképpen nem volt magától értetődő. Luis és csapata már tudta, milyen fontos az ilyen tervek megvalósításában, hogy a helyieket időben bevonják a projektbe, megadják nekik az összes szükséges tájékoztatást, és válaszoljanak minden kérdésükre. A Simris-projektmenedzserek ezért kérték fel Stina Albingot, hogy vegyen részt a munkában a lakosokkal folytatott őszinte kommunikáció megvalósításának felelőseként. A helybéliek közreműködése nélkül, az egész projekt meghiúsult volna. Szerencsére Simris lakosai szívesen támogatták a jó ügyet. „Ezen a kihívásokkal teli úton mindenki támogatására szükségünk volt” – mondta Luis.
Semmi kétség sem volt afelől, hogy a csapat minden tagja a legjobb tudásával akar hozzájárulni a projekt sikeréhez. Az igazi kihívás az volt, hogy a munkálatok aktuális helyzetétől függően más és más szakértőket kellett újra és újra felkérni. A program megvalósításának három éve alatt egyszerre akár 25 különböző munkatársat is bevontak a projektbe az E.ON-tól. A szakemberek Nagy-Britanniából, Svédországból, Németországból és Spanyolországból jöttek, így különböző kulturális háttérrel rendelkeztek. Az eltérő szempontok, elképzelések és gondolkodásmódok összegyúrása mindenkitől csapatmunkát és elkötelezettséget igényelt.
A lehetetlen lehetségessé válik
És nem ez volt az egyetlen kihívás. Kifejezetten nehéz volt a saját sorainkból hallani, hogy a látnoki mesterterv csupán vágyálom. Ráadásul ez az állítás Alan Kinsontól, az egyik idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező E.ON-munkatárstól származott. Alan már a projekt indító megbeszélésén kijelentette: „Az én feladatom, hogy szürke felhőket fessek az égre. Én leszek, aki azt mondja: nem lehet megvalósítani, amit kitaláltál”.
Egy ilyen kijelentés könnyen lelohaszthatja bárki lelkesedést. De nem a Simris-csapatét. A kihívást lehetőségnek tekintették ahhoz, hogy együtt növekedjenek és bebizonyítsák, bár a projektjük merész, nem kivitelezhetetlen. És hálásak voltak azért, hogy volt valaki, aki folyamatosan szem előtt tartotta a veszélyeket, mert neki köszönhetik, hogy elkerülhették azokat.
Egy másik megoldandó probléma az volt, hogyan vonjuk be a falusiakat, azaz az ügyfeleket, és hogyan bizonyítsuk be nekik, hogy a felajánlott változások mindenki számára lehetőséget kínálnak ahhoz, hogy aktívan tegyenek valamit a társadalom érdekében. Az energiaforrásaikkal kapcsolatos saját döntésükkel egyszerű fogyasztókból egyben termelők is lettek, és lehetővé tették a fenntartható és megújuló energiarendszerre való áttérés felgyorsítását.
Habár jelentős pénzügyi befektetésre volt szükség ahhoz, hogy a napelemes rendszert saját házuk tetejére telepítsék, sokan örültek, hogy energiaszámlájuk csökkent. „Sokat változtam azóta, hogy telepítettük a napelemeket, hiszen tisztában vagyok vele, mennyi energiát fogyasztok amikor mosok, amikor használom a lámpákat, és amikor egy adott hőmérsékletet állítok be a házamban. Az motivál, hogy jó példát mutassak a gyermekeimnek és az unokáimnak. Amikor az E.ON megadta nekünk erre a lehetőséget, ki is használtuk” – mondja Karin Lefvert, a falu egyik elkötelezett lakója.
Ki engedte ki az egereket?
Ha volt olyan mérnök, aki úgy gondolta, a fentiek lesznek a munkája legbonyolultabb részei, nyilvánvalóan tévedett. Amikor a projekt már jócskán előrehaladott fázisban járt, és először akarták leválasztani a falut az országos hálózatról, furcsa dolog történt: nem lehetett lekapcsolni a rendszert, mert az egerek megrágtak néhány jelvezetéket. A mérnököknek nem volt más választásuk: egérvadászatra indultak. „A probléma megoldásához végül nem volt szükség macskákra” – mondja nevetve Jörgen Rosvall, az E.ON Simris projektjének vezetője. „Ez is csak egy példa arra, milyen fontos a tervezés még a kis dolgokban is.”
Mindezek a kisebb és nagyobb kihívások összehozták az embereket. Nemcsak az egyes közösségeket és csapatokat, hanem minden érdekelt felet. Jörgen új barátokat szerzett Simrisben – például egy idős házaspár személyében, akikkel hamarosan golfozni fog a hétvégén.
Mindenki nagyon büszke rá, hogy nem félt belevágni a projektbe, és hálás, hogy azzal együtt ő is előrelépett. Arról nem is beszélve, hogy az E.ON is rengeteg tapasztalatot szerzett portfóliójához. „Végső célunk nem az volt, hogy megvalósítsuk a tökéletes rendszert, hanem az, hogy közben tanuljunk, és együtt jobbá váljunk az energetikai átalakulást felgyorsító megoldások kidolgozásában. Itt tettük meg az első kis lépéseket afelé, ahol most vagyunk, ez volt az utazás kezdete” – mondja Luis. „Kihívás nélkül nincs szórakozás sem” – teszi hozzá Jörgen, egyetértésben Luisszal.
A bymötét továbbra is megtartják Simrisben. De most Patrik a háztartási gépekre mutat és viccelődik: „Ez egy napenergiás tévékészülék, ez egy napenergiás hűtőszekrény, és itt van egy napenergiás tűzhely”. Vajon ez a tipikusan svéd mentalitás? Nem, ez inkább arra a jövőre jellemző, amely Simrisben már jelen van: amikor egyesítjük a közösség és a környezetünk erejét, létrejön valami, amit korábban senki sem gondolt volna lehetségesnek. Valami olyan, mint egy kis falu, amely sikeresen át tud állni 100%-ban önellátó, helyi és megújuló energiára.
